Vettünk aszalógépet! Hipiájjééé! Kellett, mint egy falat kenyér. Mindent aszalok mostanában, ami csak belefér. alma, körte, szilva, barack, füge. Egészben, felesben, kicsire vágva, magozva, mag nélkül. Szárítom a zellert, petrezselymet, sárgarépát, fehérrépát, várom a gombaszezont. Vadul bújom a recepteket, megágyazok a házi pálinkának, rászórom a süteményekre.
Az előző beszerzésünk kenyérsütőgép volt. Akkoriban mindenféle kenyeret evett a család. Sajtos kenyeret, tökmagos kenyeret, paradicsomos kenyeret, szalonnás kenyeret. Kenyeret búzalisztből, rozslizstből, rízslisztből, kukoricalisztbő. Egyes kenyerek jól sikerültek, mások ehetetlenül. Készültek zsemlék, kiflik. A géppel dagasztottam, a géppel kelesztettem a süteményeket is.
Még előtte egy háromfunkciós gofrisütő volt a sláger. Cserélhető lapjaival lehetett gofrit, vagy háromszögletű szendvicset, esetleg grillutánzatú husikákat sütögetni. Akkoriban kétféle menű volt. Szendvics vagy gofri, esetleg gofri vagy szendvics. Persze ezeken belül a variáció végtelen.
De ugyenezeket leírhatom a fritőzről, a szuper szeletelőről, a botmixerről, a háztartási robotgépről.
Jók ezek a gépek. Lefoglalják az embert, és olyan érzést nyújtanak, mintha használói fontos tagjai lennének az egészséges táplálkozásért mozgalomnak.
Szeretnék egy fondü-készletet.
