Már nem is tudom, mikor tudok menni legközelebb futni. Szörnyűek ezek a dolgos hétköznapok, Így tanév vége felé olyan mértékben felborul a napirend, és annyi plussz apróság jön közbe, hogy iszonyat. Most már suli végéig nem is fogok tudni menni, mert vége az úszásnak, és a szolfézsnak is.
Ezen a héten mindössze egy szolfézsvizsga, két fellépés, két szülői értekezlet és egy osztálykirándulás döntötte össze a megszokott napirendet. A jövő héten sem lesz másképp. Pénteken még beszerzek vagy 25 pipikét, amit este szét is trancsírozok. Közben anyukám költözködik, és naponta háromszor felhív, hogy szerintem milyen szőnyeget vegyen a nappaliba, ott ahol ő áll, ott hol a legközelebbi biztosító, és szerintem Ürömön milyen gázszolgáltató van, meg ilyenek. Arra már ki sem térek, hogy nekem is vizsgaidőszakom van, és két héten belül el kell készítenem 5 rajzot még és 3 montázst be kell lamináltatnom.
No nem panaszkodni akarok, szeretek így pörögni, de most kezd egy kicsit sok lenni. Tulajdonképpen március közepe óta megy ez, és kezdek elfáradni. Már nagyon vágyom nyaralni, de azt persze meg kellene még szervezni.
Pedig annyi szép minden van az életben. Kikeltek a rozsdafarkak, a rigók meg már rég kirepültek. Olyan vicces látni, ahogy az apjaméretű "apróságok" etettetik magukat a szülőkkel. Hétvégén bizony borsólevest fogok főzni, saját borsóból. Persze, ha ma lesz még energiám meglocsolni.
