Sokszor ér a vád, hogy túl egyszerűen gondolkodom, hogy a világ nem ilyen fekete-fehér. Máskor meg azt vetik a szememre, hogy túl csavaros az észjárásom. Aztán azt, hogy nem kell mindenre tekintettel lenni, meg azt, hogy hogy lehetek ilyen önző, hogy nem gondolok senkire.
Hiába az élet nem egyszerű, mindenkinek megfelelni úgysem lehet.
Azt vallom, hogy lévén mi magyarok vagyunk, és híresen hírhedten csavaros az agyunk, rá vagyunk kattanva a kiskapukra és oldaljáratokra, hát nálunk a lehető legegyszerűbb törvényeket és rendeleteket kellene hozni. Például, SZJA 20 %. Pont. Minden kapott pénzösszeg után. Pont. Ennyinek és nem többnek kellene lennie az SZJA-törvénynek, mert ahogy megjelenne az első de, illetve kivéve, abban a pillanatban, így, vagy úgy, de mindenki addig csűrné-csvarná, amíg ő is bele nem tartozna abba a bizonyos, de-be.
Itt van a nyugdíj is ugye. A rendszer tarthatatlan. Sok az eszkimó, kevés a fóka. És egyre többen lesznek, egyre hosszabb ideig élnek (remélem). A mostani rendszer egyszerűen gáz. Én bérből, fizetésből élek, a legnagyobb járulékot a nyugdíjkasszába fizetem és ráadásul meg vagyok győződve róla, hogy mire én nyugdíjas leszek, addigra a fenekemet törölhetem majd a kapott állami nyugdíjjal.
Én egy roppant egyszerű megoldást tudnék erre.
1. pont
Az államnak szerintem minden józan paraszti ész szerint ki kell szállni a nyugdíjbusiness-ből. Különben úgysem fogják megtanulni az emberek az öngondoskodást. Azt csinálnám, hogy mostantól kezdve évente 2% ponttal csökkenne a kapott állami nyugdíj összege. Ez természetesen a mostantól nyugdíjba menő emberekre vonatkozna. Tehát, aki ma kapna 100 egységet, és 5 év múlva megy nyugdíjba, az már csak 90 egységet fog kapni. Ezzel ca. 60-80 év múlva teljesen megszűnhetne az állami nyugdíj.
2. pont
Minden évben a befizetett összegből gazdálkodnék csak. Amikor valaki nyugdíjba megy, akkor egy % pontot kapna, és ha az összes nyugdíjast összeadjuk, akkor jönne ki a 100 %. Ennek arányában lenne szétosztva a nyugdíjkasszába előző évben befolyt összeg. Tehát igen, évről évre változna mindenkinek a nyugdíj összege.
3. pont
A befizetések. Utolsó 5 évben nyugdíj előtt már semennyit. Előtte pedig, ahogy szűnne lassan az állami nyugdíj összege, egy kis ráhagyással csökkenhetne a befizetett állami nyugdíjjárulék összege is. És ahogy megszűnne az utolsó állami nyugdíjas, úgy szűnne meg a nyugdíjjárulék is.
Tehát a fentiek az állami nyugdíjra vonatkoznak.
Ezzel párhuzamosan természetesen hatalmas kampányt kezdenék az öngondoskodás népszerűsítéséből. Az iskolákban kihasználnám, hogy 18 éves korig kötelező az iskolapad, és utolsó évben lenne egy olyan tantárgy, hogy mondjuk: Életre nevelés. Ebben megtanulnák a fiatalok, hogy egy hitelszerződésnek nem csak azt a pontját olvassuk el, hogy akkor mikor utalják a lóvét. Hogy mi az az önkéntes magánnyugdíjpénztár, mi az az egészségpénztár. Milyen vállalkozási formák vannak. STB. Esetleg egy kis ismertető a klf. munkákról, vagy legalább azokról, amik hiányszakmáknak számítanak. Kitérnék arra is, hogy hogy kell bankszámlát nyitni. Mi az az EBKM és ÁFA. Kitérnék rá, hogy hoygan lehet kiszámolni, hogy mire érdemes hitelt felvenni. Elmesélném, miért is kell adózni, hogy ne úgy lépjenek ki az életbe, hogy erről csak azok a félinformációik vannak, amit otthonról hoznak.
