A múlt héten kimaradt a csütörtöki futás, mert....azért, mert.....szóval, izé.....hát az úgy volt....no és aztán....hát igen.
Szal kicsi voltam, éhes voltam, fáztam. Nem volt kedvem.
Ennek meg is lett a böjtje, mert nagyon nehezen bírtam a két perces futást tegnap. Még úgy a harmadik, negyedik ismétlésig ment valahogy, de aztán teljesen átmentem kínlódóba. Vánszorogtam, mint egy beteg csiga, és úgy szedtem a levegőt, mint egy asztmás gőzmozdony. Ráadásul lejövőfélben van a nagylábujjam körme. Nem tudom, azt hogy csináltam. Lehet, hogy mégis kéne futócipő, és nem utcai edzőben kéne nyomni? Hát akkor is először nadrágot veszek, mert az nagyon zavar már. No meg aztán melegem is volt. Hogyan szoktak melegben futni? Nagyon szép látvány, mikor egy csinos, kisportolt nő elkocog az ember mellett kis naciban és trikóban, de.... Hát nekem a kis nacihoz legalább 20 kilót kéne fogynom (na jó 10-et) és trikóban soha nem fogok tudni futni, mert leesik a mellem. Így is két cickótartóban futok és még így is az elviselhetetlent súrolja a lötyögése.
No, jó nem panaszkodom tovább, főleg mert nincs is okom, hiszen még ezzel együtt is tartani tudtam a 44 percet. Ma is megyek és holnap is, remélem így aztán egyre könyebb lesz. És még a jövő héten is 2 percet kell futni, de azt lehet, hogy megemelem 2 és félre, mert aztán gáz lesz utána a 3 perces. Ja jövő héten elutazunk, juhéééé.. A gyerekek nem is sejtik, hogy elrepülünk Londonba. De kedden és szerdán még futok.
