Megjött.
No nem az időjósok nyilatkozatai miatt mondom ezt, hanem a madarak csivitelését fordítottam le magyarra. Ezt üvöltik napok óta. A rigók már lassan túl is vannak területi harcaikon, de ami még biztosabban jelzi ezt, hogy megérkezett két, évek óta a kertünkben fészkelő házi rozsdafarkú.
Tünemény madarak. A padlás és eresz között laknak egy nagyon védett helyen, pont a bejárati ajtónk felett. Remélem idén is elnyeri tetszésüket jól bevált kis helyük. Tavaly egy fiókájukkal nagyon meghitt viszonyba keveredtünk.
Egyik reggel indultam volna dolgozni, mikor a bejárati ajtónk előtt kis szőr (bocsánat tollcsomót) pillantottam meg. Első pillanatban egérnek hittem, aztán közeledve hozzá, láttam, hogy egy kis rozsdafarkú kölyök az. Olyan pimaszul nézett fel rám, mintha azt kérné számon, mi az istent keresek az előszobánkban. Aztán valami elkattant az agyában és nagyra tátotta sárga fióka száját, hátha van nálam valami kis maradék, amit belegyömöszölhetnék. Szépen hagyta magát felemelni, és megint jelezte, hogy ehetnékje van.
Közben a szülei már frászt kaphattak a hiányától, mert iszonyatos dühvel kiabáltak utána, és keresték, mint a csuda. Kivittem a ház elé, és egy létra segítségével benyomtam az eresz alá, ahol a fészküket sejtettem. A szülők csak erre vártak és mint a fúriák estek nekem, mintha legalább nyolcan lettek volna. Aztán mikor lemásztam és visszahúzódtam a házba gyorsan be is röppentek létszámellenőrzésre. Nem lettem volna a fióka helyében. Szerintem úgy megverték, mint a kétfenekű dobot, hogy máskor ne jusson eszébe kirándulni menni.
Még láttam őket elég sokáig, mert miután kirepültek, ott gyakorlatoztak a teraszunk környékén. Volt, hogy 3-4 kiskamasz is ott játszotta a kamikazét. Egyikük, talán az aki már egyszer vendégeskedett, még egyszer bekukkantott hozzánk a nyár folyamán. Körberepült a nappaliban, megpihent a szép nagyra nőtt avokádón, aztán kiment.
Most pedig megint ott kering a két szülő. Úgy viselkedtek, mintha üdvözölni akarnák a régi helyeket. Remélem maradnak :)
