Kicsit le vagyok maradva, hogy a múlt héten is csak egyszer voltam, meg e héten is, de hát nem egyszerű két gyerek, meg munka mellett az elszabadulás. Ha nem sikerül abban az egy órában, akkor game over.
London fantasztikus volt, majd lesz útleírás, de hosszú lesz, mert sok mindent láttunk, sokat tanultunk. Ott sem tudtam futni, mert 4 vízhólyaggal küszködtem egész végig, és nap végére totál megmerevedtek a lábaim. De nem csak az enyémek.
A lényeg: tegnap megint voltam futni. 3 percet futottam, 1 percet gyalogoltam. 42 perc alatt végeztem. Nagyon király volt, eljutottam odáig, hogy már nem légvételi problémák miatt nem megy jobban, hanem lábfáradás miatt. A legelső kilométer 7 perc alatt megy, a többi pedig egyre lassabban. :) De hát mit is várok nem egészen két hónap után. Örülök, hogy már élvezem a dolgot, és nem meghalni készülök a futás végén. Tulajdonképen soha nem reméltem, hogy eljutok valaha is odáig, hogy élvezem. Tegnap azt is élveztem, hogy lefutottam életem első 500 méterét. Már láttam a csíkot 3 perc futás után és kicsit belehúztam :) Jövő héten már 3 és fél percet fogok futni. Azt számoltam, hogy mindössze 10 alkalommal gyalogoltam bele a futásba. Mobillal mérem az időt, és 10 ismétlés fér a futamidő funkciójába. Ez volt az első alkalom, hogy nem kellett újraindítanom a számolót :). Szeretek a szigeten futni. Egyetlen része van, amit nem szeretek, a Margit-híd után a pesti oldal. Ott van egyrészt egy picike emelkedő, meg nagyon sokan vannak ott, és szinte mindig sétál valaki a futópályán.
Húsvét
Hétfőn már itthon voltunk, úgyhogy nem maradt el a húsvétolás sem. Reggel bősz csoki és ajándékkeresgélés volt a kertben. Aztán persze locsolkodás adok-kapok.
