Tegnap is a 2 perc futás, 1 perc séta variációt nyomtam, és meg kell mondjam egy kicsit sem könnyebben, mint tegnapelőtt. Kicsit elkeseredtem emiatt, valahogy azt gondoltam, hogy egy hónap után már biztos mennyivel könyebb lesz az egész futás téma. De még mindig nem hasonlít futásra, amit előadok a szigeten, folyamatos harc és küzdelem minden másodpercért, amivel többet futok és kevesebbet gyalogolok. Még mindig nem tudok lefutni 500 métert sem. Volt olyan gondolatom, hogy így áprilisban majd indulok valamilyen kis szolid, nagyon rövid futóversenyen. Nos április 19-én lesz egy 3,5 kilométeres futás, de nem merek még indulni rajta. Annyira rövid távú verseny egyszerűen nincs, amin józan paraszti ésszel elindulhatnék. Mondjuk ha lenne 1 kilométeres, azon talán. Talán! Viszont találtam egy honlapot ( http://futocenter.hu/extra/edzestanacsok.php ), ahol megint olvastam sok okosságot. De tényleg. Például nem gondoltam, hogy nem mindegy, hogy fut az ember. Onnan idézem a következőt, remélem nem haragszanak a cikk szerzői, ezért:
".....hiszen az emberek túlnyomó része helytelenül lép. Ha megnézed a saját mozgásod, akkor azt fogod látni, hogy járás közben kifelé állnak a lábfejeid. Ennek eredményeként a lépéseid a sarkadról indulnak és a nagylábujjon érnek véget. Ez sétatempónál nem is jelent gondot, hiszen a talpad csak a normál testsúlyod terheli. Futás közben azonban nem minden pillanatban érinti valamelyik lábad a talajt, hanem vannak úgynevezett repülő szakaszok is. Mivel ezek eléréséhez el kell rugaszkodnod a földről, így a talpad nagyobb, akár háromszoros terhelésnek van kitéve. Ha futás közben továbbra is a gyaloglásnál megszokott lábtartásod használod, akkor a sarokról a nagylábujjra történő átbillenés közben nagyon nagy erőhatások érik a talpban lévő keresztszalagokat. Az ideális mozgás az, ha futás közben a lábfejed a külső talpélen fordul át. Ehhez pedig az szükséges, hogy tudatosan befelé fordítsd a lábfejed gyaloglás közben, és megtanuld a helyes lépést, mire futni kezdesz."
Az én lábfejeim meg ráadásul extrán kifelé állnak, mert nem múlt el nyomtalanul a gyermekkori szertorna és a művészi torna. Időnként még spiccbe is csapom menet közben a lában, ami nyílván nem túl jó beidegződés. A tanácsot megfogadtam. Illetve igyekeztem megfogadni. Így elsőre érdekes volt. Ha így próbál futni az ember, akkor valahogy jobban billeg a csípője. Mintha átvenne a lábra ható erőből egy kicsit, és abban a pillanatban a láb pihen. Nem tudom jól csináltam-e, de pici izomláz van a derekamban, amit mással nem tudok magyarázni. Furcsa volt, de ha ez segít, hogy jobban menjen, akkor ezentúl igyekszem így csinálni. Persze nagyon kellett koncentrálnom rá, és sokszor elfelejtettem.
A másik, amit itt olvastam és kicsit erősítette az önbizalmamat az az volt, hogy nagyon kedvesen leírták, hogy ha valaki állandóan irodában ül, nem mai csirke, és egész nap a monitort bújja, azoknak még a 100 méter lefutása is gondot jelent.
Jelentem tényleg így van! Még az 50 is.
Ehhez képest komoly eredménynek kéne elkönyvelnem, hogy most már a két- háromszáz métert minden további nélkül lefutok, illetve egy 500 méteres versenyen el mernék indulni. Szóval szerencsére volt időm, és kicsit feltöltekeztem az okosságokból, mert néha már megfordult a fejemben a kérdés, hogy minek is gyötröm magam, mikor fogyni nem fogytam, és érzésre edzettebb se sokkal lettem.
Pedig, de, úgyhogy ma is megyek.
