Nem volt vészes a két egymás utáni futóedzés. Még javítottam is egy kicsit, azaz 45 perc alatt sikerült a szigetet körbefutnom. Most már gond nélkül le tudom futni az egy percet, annyira gond nélkül, hogy szinte 1:15 is megy már. A jövő héten fel akarom ezt emelni másfél percre, és akkor van esélye, hogy utána már két percet egyhuzamban lefussak. Én nem tudom, érdekelne, hogy másnak is ilyen nehezen megy a fejlődés? 5-10 másodpercekkel futok többet egy-egy alkalommal és mindig majd meghalok. No jól van, nem panaszkodok, mert jó lesz ez, érzem.
A jövő héten még elvileg csak egy perces futások vannak, és után lesz az, az 5. héten, hogy 4*2 percet kell lefutni, és az edzések számát is meg kell emelni 3-ra.
Most azért még azt szeretném megjegyezni, hogy volt valami olyasmi elképzelésem, hogy majd milyen klasszul lefogyok a futással. Hát ez eddig nem történt meg, egészen pontosan híztam egy kilót vele. Pedig igyekszem figyelni. Az mondjuk igaz, hogy nem lötyög annyira a háj rajtam, mintha átalakult volna egy része izommá, de ez engem most nem boldogít, amikor le akarok menni 70 alá, és a 73-hoz képest 3 hét futás után 74 vagyok. Úgyhogy akármilyen fájdalmas, de valamit még ki kell találni hozzá. No hétfőtől elkezdek valamit, aztán majd elmondom.
És még annyit, hogy tegnap volt az első futással kapcsolatos negatív élményem. Futott előttem egy jóképű fiatalember, és olyanokat turházott futás közben, hogy csak úgy placcsant az aszfalton. Hát majdnem elhánytam magam. Sajnos elég sokáig időzött a közelemben, mert ő is megállt pihenni, így hosszasan élveztem öntisztító műsorát, de azért rettenetes volt. Ennél már csak az tölt el nagyobb borzadállyal, mikor a focisták és egyéb sportemberek ügyes, határozott fújással röptetik a taknyukat. Én ezt egyszer kipróbáltam, mikor egy kiránduláson nem volt zsebkendőm, és a baráti társaság bíztatott, hogy hajrá, hajrá. Hát nem sikerült. Jutott a számba, államra, pólómra, nem győztem mérgelődni és törölközni, persze ők meg röhögni. :)
